Egy félig borzalmasnak, félig csodálatosnak megélt nap végén, a következő idézet talált rám, felkiáltó jellel keretbe foglalva, mindent amit most éppen megélek.
" Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a kényelmetlenségtől. Az akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni. Ha mindig a biztonságos játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg, amit akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt. Magunkhoz kell ölelnünk a nehézségeket és a változást, ha kiteljesedett életre vágyunk. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehová." Yehuda Berg
Események láncolata és az, ahogyan ezeket hagytam magamnak megélni vezetett el az esti megnyugvás pillanatáig, amikor hullafáradtan hazaérve, a hőn szeretett teraszra kiülve , hűsítő limonádé mellett, engedtem meg magamnak, hogy az idézet Önmegerősítésként "fejbe vágjon"! Lehűtve ezzel hőségtől, és egyéb nyalánkságoktól forrongó lelkemet. Igazolva számomra mindazt ahogyan és amiért úgy élem az életem, ahogyan. Már a nap közepén sejthettem volna, hogy ma kegyes lesz velem minden, amikor egy falat málnás-mentás sütemény Gabi fogkrém íze, szabadjára engedett megannyi gyermekkori élményt, érzést, emléket. Ezáltal egész napra elegendő lendülettel, energiával töltötte fel a bennem megbújó elemet. Attól a pillanattól kezdve, vissza találtam apró gyermeki Önmagamhoz. A magam kis letisztult, egyszerű, mindent tisztán érző, érzékelő, látó és megélő, még sértetlen lelkemhez. A lavina beindult, áldás áradat zúdult minden gondolatra, cselekedetre, éppen megszülető döntésre. Nevettem, forogtam, táncoltam, repültem, ebben a forgatagban, nem gondolva arra, hogy mit hoz a holnap. Szert tettem, vágyott könyvre. Lehetőségem nyílt számomra értéket adó dolgok jutányos áron történő beszerzésére, csupa csoki fagyi bűntudat nélküli elfogyasztására, lelket felszabadító kiadós gyaloglás megtételére, s a nap végére, arra lettem figyelmes, hogy pont úgy élek, ahogy azt az álmaimban elképzelem. Most mindent meghallok és ezért nagyon hálás vagyok, főképp magamnak. Nyitott szívvel a kihívást, is könnyebb magamhoz ölelni, s tálcán nyújtva a boldogság amúgy sem kéne, mert most azt hiszem, érzem, hogy a titok itt van, pont ebben a folyamatban, a "boldogság" ebben rejlik, a hullám hegyek és völgyek egységében,amikor éppen a viharra és a szélcsendre vágyunk egyszerre.
" Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a kényelmetlenségtől. Az akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni. Ha mindig a biztonságos játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg, amit akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt. Magunkhoz kell ölelnünk a nehézségeket és a változást, ha kiteljesedett életre vágyunk. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehová." Yehuda Berg
Események láncolata és az, ahogyan ezeket hagytam magamnak megélni vezetett el az esti megnyugvás pillanatáig, amikor hullafáradtan hazaérve, a hőn szeretett teraszra kiülve , hűsítő limonádé mellett, engedtem meg magamnak, hogy az idézet Önmegerősítésként "fejbe vágjon"! Lehűtve ezzel hőségtől, és egyéb nyalánkságoktól forrongó lelkemet. Igazolva számomra mindazt ahogyan és amiért úgy élem az életem, ahogyan. Már a nap közepén sejthettem volna, hogy ma kegyes lesz velem minden, amikor egy falat málnás-mentás sütemény Gabi fogkrém íze, szabadjára engedett megannyi gyermekkori élményt, érzést, emléket. Ezáltal egész napra elegendő lendülettel, energiával töltötte fel a bennem megbújó elemet. Attól a pillanattól kezdve, vissza találtam apró gyermeki Önmagamhoz. A magam kis letisztult, egyszerű, mindent tisztán érző, érzékelő, látó és megélő, még sértetlen lelkemhez. A lavina beindult, áldás áradat zúdult minden gondolatra, cselekedetre, éppen megszülető döntésre. Nevettem, forogtam, táncoltam, repültem, ebben a forgatagban, nem gondolva arra, hogy mit hoz a holnap. Szert tettem, vágyott könyvre. Lehetőségem nyílt számomra értéket adó dolgok jutányos áron történő beszerzésére, csupa csoki fagyi bűntudat nélküli elfogyasztására, lelket felszabadító kiadós gyaloglás megtételére, s a nap végére, arra lettem figyelmes, hogy pont úgy élek, ahogy azt az álmaimban elképzelem. Most mindent meghallok és ezért nagyon hálás vagyok, főképp magamnak. Nyitott szívvel a kihívást, is könnyebb magamhoz ölelni, s tálcán nyújtva a boldogság amúgy sem kéne, mert most azt hiszem, érzem, hogy a titok itt van, pont ebben a folyamatban, a "boldogság" ebben rejlik, a hullám hegyek és völgyek egységében,amikor éppen a viharra és a szélcsendre vágyunk egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése