Van a léleknek, az a része, amivel van, hogy nem tudsz mit kezdeni. Az a pici sarok, ahol megbújik a lényeg, amit a tanult vagy korábbról hozott dolgok takarnak. A tudattalannak nevezhető pontocska-univerzum-paradicsom, amit csak akkor érzel, hallasz meg amikor hagyod a képet kitisztulni. Itt kénytelen vagy szembesülni nagy igazságokkal, és az Önvalódnak hazudott illúziók szerte foszlanak, csak a lényeg marad. Ha "véletlenül" erre a helyre érkezel Önmagadban, akkor rendszerint, a rémülettel vegyes izgalom és mindenféle színű érzelmek kavalkádjában cseppfolyóssá válik a lelked. Ezen a helyen nincs kétely, kérdés, azzal kapcsolatban, hogy vajon a jó helyen vagyok e, a megfelelő dolgot teszem, tettem, érzem e éppen, esetleg a megfelelő lépést tettem e meg. Itt nincs hiba a mátrixban, teljesen világos az út, a vonal, tovább megyek a gömb amiben létezned kell. Belátom tudatosan ez nehezen emészthető, s néha a tudatos énnel a mélyére nézni is ijesztő, ennek a belső egységnek. Ide bárkit vagy bármit beengedni pedig egyszerűen elképzelhetetlen. Néha mégis megtörténik, mi több megengedhető, néha félünk tőle, csak nem ismerjük a folyamatot. Folyni benne, tanulni általa pedig az egyik legnagyobb ajándék. A lelkek itt kapcsolódnak egymáshoz ki tudja mióta, s egy egy találkozás, ezért eleve elrendelt. Ha többet nem tudnék, már ez is elég lenne...ez itt a Forráspont! Engedd meg magadnak, hogy néha megérkezz és felolvadjon a szíved, társuljon ehhez, bármennyi elhullajtott könnycsepp, hidd el megéri, hisz ettől, csak még tisztább és csillogóbb lesz a szemünk, és az eső amúgy is csak táplálja a földet. Megsúgom, pont itt, pont ezen a helyen van a csodák világának kulcsa, csak elég bátornak kell lenned, hogy érte nyúlj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése