Testvérek

Van az a pillanat amikor kilépsz Önmagadból, sőt inkább, úgy fogalmaznám meg, amikor valaki másnak látod magad, amikor tudod, hogy minden amit teszel és mondasz, az nem is Te vagy abban a helyzetben, mégis száz százalékig megéled, megjátszod. A miért is most nálam elég nagy kérdés. Ma volt közel egy óra a napomban, amikor szinte szánt szándékkal zúdítottam az EGO-mat, egy olyan emberre akit nagyon szeretek. Őszintén szólva minden percét láttam kívülről, sőt szinte az egészet kintről éltem, meg, s mégis válogatott bántásokat szórtam a másikra. Bocsánatot vártam egy szinte jelentéktelen dolog kapcsán, s ami igazán szörnyű az én olvasatomban az az, hogy meg is kaptam. Valahol jogos volt a sérelmem, de igazából semmi másról nem szólt az egész mint a figyelemről, illetőleg annak hiányáról, arról mit is vártam el, hogyan álltam hozzá a helyzethez .Nyilván amikor az Éned éled, nem mindig tudod elkülöníteni, hol kezdődik a Te és hol az Önvalód. Nem tudom, ezt mások hogy élik meg pontosan, figyelnek e egyáltalán rá, de én egy jó ideje teljesen tudom hol a határ. Mi az a pont amikor átlépek, s "ÉN" beszélek magamból. Amikor ezzel csak magamnak ártok, és felesleges kusza gondolatokat kreálok, akkor azt megbocsájthatónak élem meg. Jelen esetben, úgy élem meg, kihatott ez a másikra is, aki mindezt nemhogy nem érdemelte meg, de még csak nem is értette. Miért is? Mert egész egyszerűen, nem egy nyelvet beszélünk, és mert jelenleg az életünk tényleg nem egy síkon mozog, ami nem baj, mert ez nem jelenti azt, hogy nem köt minket össze a múlt, a vér, a szeretet. A testvérem aki egyébként, amellett , hogy szívem lelkem, mindenem, természetesen egyik legnagyobb kritikusom, mesterem és támaszom valahogy mindig a jó helyen, és jókor mondja amire igazán szükségem van. Ma az elfogadásról és a nem elvárásról adott kitűnő leckét. S én ijedtemben dühösen, hangosan, bántva harcoltam a tőle kapott jó szándékkal...Remélem valahol mindez viszonzásra lel.Halkan és magamban, hangosan elrebegek egy bocsánatot, s remélem meghallja a hálát is. Jelentem a leckét megtanultam mára is. A tanulság számomra főleg, az, hogy érdemes magunknak is megbocsátani olykor.