Amikor félünk szeretni

Mondják, és bizony igazuk van a Nagyoknak, hogy a szeretet, az egyik legerősebb dolog a világon. Amikor szeretve nézel valakire vagy valamire, akkor az egészen más képet, arcot mutat. Amikor szeretsz, akkor fergeteges erővel hatnak az energiák, elsöpörnek, minden rosszat, minden tényleges fájdalmat, s hatalmába kerít valami olyan érzés, amire ahogy mondani szokták egész egyszerűen nincsenek szavak. Ha szeretve vagyunk akkor azt érezzük bármire képesek vagyunk, bármilyen követ megmozgathatunk, bármilyen akadályt képesek vagyunk legyőzni. Ilyenkor szárnyalunk, repülünk, siklunk az érzés szárnyán, a valami  olyasféle világba kerülünk, ahol a sokszor elképzelt szuper erőink ténylegesen hatnak. A másik oldalról amikor szeretünk az valami  igazán önzetlen érzés,dolog amiben nem számít mi az Önmagunk  és hol kezdődik a másik ,és valóban csak az élet valamint, minden földi és túlvilági jó legjavát kívánjuk és teremtjük a másik lénynek. Mindezek lelket, testet, tudatot a mennyekbe emelő érzések, azonban van, hogy nem merjük mindezt megengedni magunknak. Bizony vannak olyan élethelyzetek, időszakok, amikor régi talán, korábban megélt, elszenvedett, talán nem is a mostani életünkből hozott sérelmeink, fájdalmaink, félelmeink meggátolják, hogy merjünk szeretni. Van, hogy tényleg nem is merünk szembenézni önmagunkkal, és beismerni a saját kis belső hangunkkal folytatott beszélgetéskor, hogy igenis félünk. Lehalkítjuk a belső Trollt, pedig néha érdemes meghallgatni, mire is akar minket rávezetni. Nevezhetjük EGO-nak, sátánnak( kisbetűvel írva), bármiféle rossz akarónak, de van, hogy érdemes beismerni, hogy lehetséges, hogy csak az ismeretlentől akar megóvni minket, ki tudja talán megkímélni, vagy épp csak szembesíteni egy igen apró gyengeségünkkel. Nem kérdés azért is élünk, hogy szeressünk, aki ettől fél, az tényleg csak félig él.  Persze sok minden ott kezdődik, hogy magunkat szeretjük e eléggé, de ha mást a mai naptól nem tanultam, akkor már az is elég, hogy szeretni nem könnyű, főleg nem önzetlenül. Merjünk megengedni magunknak magunkat, s néha a másikat is akár feltétel nélkül, sosem tudhatjuk mit hoz a holnap.