Hello itthon!

Ma egy napra kar öltve egy igen jó barátommal, turista lettem a saját városomban. Ajánlom mindenkinek a próba kedvéért, mert nagyon jó gyakorlat "a tekintsünk a dolgokra más szemszögből" megtapasztalására. Rendszerint a város falai között, akármilyen békésen és nyugodtan is  tesszük mindezt, rohanunk a hétköznapokban. Igyekszünk a munkahelyre, suliba, találkozóra, ebédre, megbeszélésre s a többi. Ebben a "rohanásban" valahogy a város is akaratlanul szalad el mellettünk, vagy talán visz magával. Mutat persze magából olyankor is szép számmal, jót és rosszat egyaránt, épp ezért érdemes rövid időt szentelni a helynek ahol élünk, úgy mintha egy idegen addig ismeretlen helyen lennénk. Nekünk ezt ma meg is könnyítették, hisz barátnőm nem rég tért vissza egy távolabbi helyről és az aurájában minden valószínűség szerint még érezhetően megmaradtak a rácsodálkozás energiái, így bármerre is jártunk őt alapból külföldinek nézték, s ezáltal nekem is könnyű volt azonosulni az egyébként kellemes szereppel.Egy rövid idő után tudatosan hangoltam magam át, és kezdtem a megszokott utcákat, tereket más szemmel nézni, s elidőzni pillanatokban, olyan helyeken kényelmesen, amik egyébként a mindennapi rutinom forgatagában hozzájárulnak ahhoz, hogy az élet gördülékenyen folyhasson. Bolond barátnőmmel, vidáman és gyermeki lelkesedéssel tettünk szert egy új szappanbuborék fújóra, pöttyös legyezőre, új sálra, gumikacsákra, finom ebédre és jó kávéra a pesti utcákon.

Egyszer csak az arra lettem figyelmes magamban, hogy percről percre nagyobb teret adok a bennem lévő gyereknek, az igazi gyermeki énnek, annak az apróságnak, aki megbámulja és vizsgálja a katicabogarat, kérdés nélkül terül el a fűben, nem törődve se tegnappal, se holnappal. Lényem tisztán és felhőtlenül élvezte a szombati késő délutánba hajló igazi szabadságot, amiből magammal viszek a hétköznapokba egy darabot. Egy-egy szín, fény emlékében megőrzöm a pillanatot, így ha az ismerős utcákat, s tereket rovom a mindennapokban, a más szemmel látott ismerős helyeken majd cinkosan mosolygunk össze a várossal, egymás szemében látva, hogy mi tudjuk a titkot. Ez a kölcsönös mosoly mindennap elég lesz, ahhoz, hogy futva is észrevegyem, itt a jelenben lenni jó!