Apróságok

Amikor megnyitod a szíved a gondolataidat, az érzéseidet a változásra, akkor a dolgok lavinaszerűen valahogy egyszer csak maguktól a helyükre tevődnek. Valakitől a napokban a következő üzenetet kaptam: "Hidd el a sors iróniája, hogy mindig várat magára. Azonban ha fordul a kocka, akkor több helyen egyszerre. Ez olyan mint egy nagy zár mely a kívánt ajtót nyitja. Események sorozata, melyek a változást hordozzák magukban." Valahogy a dolgok így mennek, úgy tűnik ennyire egyszerűen :). Ha hajlandó vagy kézen fogni, és együtt menni, talán elfogadni a változás szükségességét, akkor az akadályok maguktól semmisé válnak,és egyszeriben ,könnyebb lesz, kicsit máshogy nézni a dolgokra, máshogy gondolni,érezni, másképp értelmezni vagy épp nem értelmezni, nem folyvást szabadulni vágyni, csak menni, menni, menni...nem céltalanul, de nem okolni, nem követelni, kérdezni, válaszolni, HALADNI, nem sodródni! Adni nem válogatva kinek és miért.Ma kicsit jobbnak lenni, saját mérce szerint. Ezen apróságok emlékeztetnek, hogy a világ tényleg a lábaink előtt hever...