Bolondos évszak, ennyi harc után,
Bennem a bohócot életre keltve,
végre a bolondot központozás nélkül a jó
dobozva tette.
Bizalmam jeleként, Szemem lehunyva;
hisz fényével kisér utamon az éjben.
Csillám ösvényt rajzolva a zajos
városi porba.
A Holvilág most szerelem, egyetlen
szavával csendesíti el a lelket,
s az konok fejét a vállára hajtva,
szívében
a város ritmusára táncol Vele
hazáig.
S eközben Szertelen kezével, Szeretőn
ölel át
a kora ÁPRILISI nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése