Ébrenlétben...

Bámulatos, hogy mi emberek, mennyire rá tudunk flash-elni egy témára, amin aztán napokig hetekig  van, hogy hónapokig képesek vagyunk gondolkozni, utána olvasni, kutatni keresni valamiféle választ. Esetemben ez sokszor és halmozottan igaz, s számtalan barátnőm, ismerősöm van aki úgymond beragad egy témába. Van hogy ezt észre sem vesszünk, mármint konkrétan a beragadást, főképp mert a keresgélés, olvasgatás, töprengés, világ megfigyelés folyamán találkozunk egy csomó információval és egész egyszerűen a téma benyel bennünket. Persze találkozunk számtalan különböző megközelítéssel és látjuk, hogy más is rágja a témát a maga, illetve az olvasott információ szájíze szerint, de én most kimondom, bizony a lényeget hanyagoljuk ha ilyenkor azt hisszük, hogy nézőpontot váltottunk. Nem tudjuk , vagy csak nem akarjuk észre venni, hogy amíg bármiféle energiát is adunk az adott témának addig igenis a téma energiáinak vonzásában maradunk,és hazudhatjuk magunknak, hogy mi igenis dolgozunk magunkon, a bennünk zajló folyamatok által. És persze jönnek a válaszok is, csupán annyi hibádzik a dologban, hogy az igazi elengedést nem ez által fogjuk megtanulni. Távolról sem szeretném azt, állítani, hogy bármiféle szakértő is lennék a témában, annál is inkább mert jó magam egy olyan "útközben élsz" típus vagyok aki, egyébként szentül vallja, ha azt állítod megérkeztél, na akkor aztán igazán rossz úton haladsz. Mindössze talán tanulságként annyit vonnék le a magam világából, hogy tényleg gyakrabban kellene magunknak feltenni a NA ÉS? kérdést. Hogy miért nem említek most konkrét témát annak tényleg nincs egyéb oka, minthogy a fentiek igazak mindenre, ami a Mi  bámulatos emberi elménkben felmerül. Emellett személyes gyengeségem az elengedés és a türelem gyakorlása, annak ismerete és tudása pedig egyenlőre olyan távol áll tőlem hogy az még fényévekben sem kifejezhető. A lényeg talán az, hogy lássuk, hogy érdemes néha megélni a döntést. Amennyiben bármi értelmezhetőt és érzékelhetőt találtál e sorokban, akkor bátran merülj kicsit önmagadba egy hűvös nyári éjszakán, s majd a reggeli kávé,a napsütéssel kézen fogva visszarángat a megálmodott valóságba.