Inspírátorok nyomában

Nem szégyen az, menni vagy követni olyanokat, akik szerintünk a helyes úton, vagy annak egy számunkra szimpatikus részén járnak. Lépkedni a nyomdokaikon, hagyni, hogy olykor húzzanak maguk után. Akár szavakkal vagy ütős tettekkel rántanak minket ébren létbe. Közelről, távolról hangosan vagy halkan, akár észrevétlenül, mindez részlet kérdés. Van hogy nem is tudják mit jelentenek nekünk. Ezért most hangosan vállalva mondom a saját szöveg részem : -Nekem nagyon sokat jelenet mindenki! Ilyen szeretni feltétel nélkül, még akkor is ha néha visszakézből, visszaütök, mert nem tudom máshogy megfogalmazni, és olyankor is amikor szelíd szóval, kedvesen simogató gyengédséggel ölelnek szavaim. Számolok veletek, azzal is aki nem érzi mindezt magáénak, azzal is akinek néha hagyom hogy bántson és azzal is akinek hagyom hogy szeressen tisztán rendületlenül. Mint mindig most is minden változásban van, körülöttem és bennem elég intenzíven. Az univerzum megelégelte restségemet és páros lábbal lendített rajtam egy nagyot, csak hogy legyen lendület a repüléshez. Őszintén bevallva ezt egy rövid ideig elmúlásnak éltem, annak ellenére, hogy tudom, mindenki addig és okkal van jelen az életünkben, s ha helye van benne marad vagy a felvonás végéig, és persze vannak akik maradnak a darab végéig. Az események most gyorsan történnek, és így tényleg nincs idő nyavalyogni...Ezért most úgy élek meg mindent ahogy kedven évszakom játssza saját szerepét. Először színes, tarka levelekbe burkolja a nyár alatt kivirult ruháját, majd lassan, lábunk alatt zizzenő avarral készül fel arra, hogy jövőre újra díszes ruhába öltözzön figyelmünket felhívva arra, hogy mindig lesz holnap, s lesz mindig tavasz, nyíló virágokkal, nyár csodálatos búza mezőkkel, ősz lágy szellővel meleg színekkel, s tél a maga ölelő szerető nyugalmával. Ezért szerintem érdemes ébren lenni!