Jelenlét vagy amit akartok

Van a lélekméregtelenítésnek az a része, amikor a fizikai valód egy az egyben produkálja a lélek tisztulásának tüneteit. Az a pár óra amikor az esti meditáció után nulláról Rád tör a nyavalya, és azon kapod magad, hogy már egy fél csomag százas zsepit használtál el. Ilyenkor máshogy sír a lélek, s indikátorként jelzi, hogy valószínűleg valamire sikerült rátapintanod. Mostanában mindenhol azt olvasom, és miért ne hinnék a nálam okosabbaknak, hogy a jelenlegi időszak amúgy is kedvez a rendrakásnak odabent. Nos jelentem, én megtettem amit csak kellet az elmúlt napokban, hogy hamarosan újult erővel feszülhessek neki a változásnak. Rendszerint ilyenkor másnap reggel már kutya bajom, mert az a fajta "kalapkúra" amit odabent végzünk hatványozottan hatásos, ha tényleg elszántunk magunkat a rendrakásra, tisztán látásra. Nem lennék őszinte, ha nem jegyezném meg, hogy a kőkemény mélypont indikálta, hogy a rendelkezésre álló és lényemnek fekvő összes létező eszközzel tisztítsam meg a terepet valaminek. Mostanában egy kicsit össze voltam zavarodva, mondhatni a zavarodottság szinte megbénított, és nem úgy mint eddig korábban bármikor. Valami aktív bénultság kerített hatalmába, aminek a falain belül gyakorlatilag nem kaptam levegőt, nem tudtam aludni, folyton pörögtem és a világból is ki tudtam volna futni, semmi nem volt elég, nem tudtam a rendelkezésemre álló energiámat megfelelően felhasználni. Szintén hazudnék ha azt mondanám, hogy már vége, nem most pont azért is írom le szinte válogatás nélkül az összekuszált gondolatokat, hogy ténylegesen vállaljam és megmutassam, hogy milyenek vagyunk illetve én milyen vagyon a mélypont közben, alatt... Az igazság az, hogy jelenleg a jelennel a múlttal a jövővel kapcsolatos fogalmak is teljes mértékig zavaros jelentés tartalommal bírnak számomra. Sokszor mondjuk, halljuk és a többi, a jelenlét a most-ban élés fontosságát a jelen tudatot és most először érzem, hogy ez az egész nem jól van megfogalmazva, épp ezért nem is érthetjük igazán a legyél jelen tényleges jelentőségét. Tudom most aztán a teljes értetlenség kellős közepébe sodrom magam, de itt a lényeg, a jelennek a most-nak nincs is jelentősége. Rosszul van érzelmezve az egész, az idő egy és nekem úgy tűnik ezt kell megértenünk ahhoz, hogy világosabban érezzünk az univerzumban. Szerintem jelen valahogy máshogy kell lennünk....és valahogy ez már befejezett és mégis jön majd még. Az én órám talán tényleg másképp jár, pedig annyira nem is vagyok elveszve Csodaországban.