Ön-azonosság avagy csodalufi országban lenni jó?

Nem éppen egyszerű a téma, amit hoztam, mára függetlenül attól, hogy az önbizalomhiány tökéletesen túlelemzett mindenki által időnként megélt kérdésköréhez kapcsolódik. Megannyi olvasott és megélt irodalom ad is számos választ arra, hogyan és mint fejleszthető ez a bennünk meglévő vagy épp alacsony vagy túl magas szinten ingadozó valami amit önbizalomnak nevezünk. Az alap gondolat amin mostanában pörgök nagyon nem saját, sőt kedves, szeretett Pál Feri atyától származó, jó helyen éppen megfelelő gombot megnyomó ám annál fontosabb fogalmazzuk úgy személyiség fejlődési elem. Dióhéjban összefoglalva a lényeg, hogy ugyan lehetünk Önbizalommal teliek az életben, ha nem társul megfelelő önazonosság az egyes szerepekhez. Ez van akinek persze pofon egyszerűen hangzik van akinek, így köztük nekem is napokig tartott mire valamilyen szinten ténylegesen be tudtam építeni a legfontosabb gondolatokat a dologgal kapcsolatban. Ha minden igaz, - és erre azóta hogy ezzel foglalkozom számos bizonyítékra lettem figyelmes- az önbizalmat és az önazonosságot nem szabad különválasztani, pontosabban kezdem gyanítani, hogy a két fogalom olyannyira összefügg, mint ahogy a jing-jang jelben nincs vonal. Ha nem vagyunk Ön-azonosak egyes szerepeinkben akkor bizony építgethetjük az önbizalmunkat az életünk bizonyos területin érhetünk el sikereket is, sőt ámíthatjuk magunkat hamis önbizalommal, és felfújhatjuk azt a bizonyos lufit hatalmasra is.Meggyőződéssel, hogy nálunk bizony minden rendben van, ám félő hogy egyszer egy olyan pontnál ahol nem ismertük fel önmagunkat valamely szerepünkben( gyerek, anya, társ, férj, feleség, alkalmazott, főnök, apa, testvér,barát stb.) egy előre nem látott pillanatban, valamilyen indikátor hatására ez a lufi kidurran. Önismereti kurzus felsőfokon? Igen elsőként nekem is az jutott eszembe, hogy na ez vagy nagyon egyszerű és nem is érdemes ezzel foglalkozni, aztán hirtelen ráébredtem, hogy ez pont annyira bonyolult, hogy az egom napokig lezárt a téma előtt, el se jutottam odáig, hogy megértsem mit is jelent ez az én esetemben, függetlenül attól, hogy én bátran vállalom és őszintén kimondom, hogy tényszerűen bizonyos szerepeimmel kapcsolatban embertelen zűrzavar van bennem, attól teljesen függetlenül, hogy milyen odaadó, szerető családba sikerült a "gólyának ledobnia". Valahol ennél a pontnál jutottam el oda, hogy bizony ez tényleg nem kis pálya és érdemes vizsgálódni az én kis hiányos ön-azonossági színtereimen belül, mert biztosan akadok olyan megválaszolatlan kérdésekre, amik ténylegesen megválaszolhatóak színtiszta pszichológiával. Aztán bekapcsolt a gyanú radar is, hogy aha persze nyilván tökre egyszerű szépen sorra megyek mindegyiken megtalálom a válaszokat, kialakítom és elbúcsúzom a nem megfelelően rögzült mintáktól és már kész is vagyok :) szóval akkor itt kell, hogy legyen valami amit még mindig nem értek és nem veszek figyelembe. Megjegyzem a nagy felismerésekkel járó megkönnyebbülést sem igazán éreztem, egészen máig. Amikor is valami megváltozott mert sikerült végre felfognom azt is, hogy megint csak társadalmi normák, mások által "normálisnak" megélt mintákban gondolkozom és ezeknek én tényleg nem felelek meg. A tanult szerepeket én személy szerint eddig gyakorlatilag egyáltalán nem értelmeztem, vagy nagyon nem úgy értelmeztem, amiket azok nekem jelentenek. Most nyilván arra gondolsz, hogy neked a legtöbb ilyennel nincs bajod, merthogy sziklaszilárdan van én,nő, férfi,anya stb képed, hát fájni fog de szólók, pont ezeket a nagyon szilárd elméleteidet vizsgáld meg mert lehet, hogy az egod pont ezeknél vezetett meg a leginkább, és semmibe nem kerül egy kicsit mögéjük nézni, tudod csak hogy ne hagyjuk az a lufit olyan könnyen kipukkadni.