Cry Baby avagy Sírj vagy Nevess egy jót!!!

Nem igazán tudom nő lévén, hogy ez a férfiaknál hogy is zajlik, így erről konkrétan nem tudok nyilatkozni, hogy egy hosszú kiadós zokogós, néha elhalkulós, kicsit hüppögős fáradságból, kimerültségből,  vagy akár csak túlcsordultságból kifolyólag egy több órás sírás terápia megtisztítja a lelket. Én telihold előtt és közben kifejezetten szenzitív vagyok, bár mimóza lelkem a hétköznapokon is megér egy külön misét. Tudom azt is vannak olyanok akik egy csepp könnyet se nagyon ejtenek soha, őket is megértem. Bár nekik is javaslom, hogy érdemes dolgozni a folyamaton. Rendkívül lélek felszabadító tud lenni a kiadós könny terápia. Ilyenkor a "vihar" elcsendesülése után, én szeretek a tükörben, őszintén szembenézni önmagammal, mert ilyenkor a pillákról párolgó könnycseppeken át, egy teljes mértékig letisztult fényes lélek néz vissza rám. Az én szemem például ezen alkalmakkor a zöldes-barnából egészen világossá zöldül és valóban kristály tisztán látom a bennem lakozó lelket. Körülbelül tizennégy éves korom tájt, amikor még gyerek fejjel szégyelltem mások előtt sírni, (mert azt gondoltam ez a gyengeség jele) egy igen hosszú meditáció után amikor is elállíthatatlan zokogásban törtem ki, a következőt mondta nekem régi kedves gurum, tanítómesterem :" -Nevess vagy Sírj egy jót!!!" Fülemben még ma is visszacseng az akkor megannyi felkiáltójellel és szerető mosollyal hozzám vágott egyébként mindenki által pofon egyszerűnek gondolt sőt banálisnak ítélhető gondolat. Nos szerintem ne ámítsuk magunkat, mert ez egyébként ennyire nem egyszerű. Valószínűleg sokunkkal előfordul olykor, hogy ott van a torkunkban a fojtogató, torokszorító sírás, de ha megzavarodunk akkor sem tudunk egy árva könnycseppet se kipréselni magunkból. Ez teljesen egyéni vélemény és tapasztalat alapján olyankor fordul elő amikor még a gondolat, probléma magja nem eléggé kiforrott bennünk, ilyenkor még nem vagyunk kész az igazi megélésre, kidolgozásra, ne adj isten feloldozásra. A nevetéssel szintén ez a helyzet, az is csak akkor hat igazán, ha tényleg mélyről, szívből jön. Itt megjegyezném, ugyan ez újfent szubjektív vélemény, hogy az oknak nem feltétlenül kell felhőtlennek lennie, mi több őszintén, szeretettel keblünkre ölelni a nehézségeket, a rossz időszakokat akkor lehet igazán ha van humorunk és lelkesedésünk kacagni mindenen, és tudunk igazán örülni a feladatnak, azt lehetőségnek felfogni a fejlődésre. Én úgy vettem észre, ha dolgozunk ezen akkor idővel meg amúgy is az univerzum velünk együtt sír és nevet. Így én továbbra is időről-időre mantra szerűen sírok vagy nevetek egy jót!