2013. szeptember 5., csütörtök

Vattacukor

Lelkek, hozzánk kötve, régi lezáratlan, esetleg be nem fejezett ügyek, kísérők, barátok, társak az út közben, azok akik alakítják mosolyunk, vonásaink, szokásaink. Változó kit, mennyi időre, miért, vagy akár újra és újra rendel mellénk az univerzum. Ők azok, akik szemén át a saját lelkünket tisztábban látjuk. Azok akik megítélnek és a szemedbe, még inkább a lelkedbe mondják az igazat, hogy épülhess. Néha szép szóval, kedvességgel, szeretettel, olykor keményen, akár bántással, fájdalmat okozva járulnak hozzá, hogy azok legyünk akiknek éppen lennünk kell. 
Fontos, hogy nevet adjuk nekik! Személyesítsük meg őket akár színekkel, illatokkal, ízekkel, bármivel ami közelebb hozza őket hozzánk. Hatunk a világra, mindannyian össze vagyunk kötve, ezért érdemes figyelnünk egymásra.Nem biztos, hogy az adott pillanatban, tudjuk mi a pontos szerepünk a másik életében, felelősek vagyunk másokért. Engedjük meg magunknak, hogy feltöltsük a másik auráját például málna ízű, levendula színű, vattacukor illatú fekete csoki krémmel, mert akkor és ott ez valakinek a világot jelentheti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése