Tengernyi érzelemből,megannyi értelemből, érzékenységből, mosolyból és könnyből, univerzumnyi fényből, néha sötétségből, szenvedélyből egybegyúrt valóm és valóságomba merülés közepette döbbenek rá, nap mint nap, hogy az önmagamban való felszabadulásnak mennyire egyszerű a receptje. Gyengeségek, erősségek egy csokorba kötve. Olykor kisebb csípésekkel tompítjuk a skatulyába zárt igazságot. Önbecsapást mellőzve, megyünk az úton, őszintén,bármit kimondva, megbánás nélkül mert ezek is mi vagyunk. Itt vagyunk, igaziak vagyunk, csillogó szemmel, karöltve a démonjainkkal, de büszkén, vállalva Önmagunkat. Igazi NAGYBETŰS emberek, én ebben az életben éppen NŐ. Másként nézni a dolgokra, Önmagunkra, Rád is, megértéssel, elfogadással, tudván, hogy minden a javunkat szolgálja. A felhők így mindig színesek, mert annak látjuk aminek szeretnék. Az eső pedig szelíden táplálja az elvetett magot.Én ez vagyok most, és ehhez nem kellett királylány képzőbe járni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése